Bartha Mária Zsuzsánna: Harmónia

2012. 04. 28. Harmónia Bartha Mária Zsuzsánna  

Egyensúly és annak keresése mindennapjaim sava-borsa. Másképpen fogalmazva: folyamatosan ingadozom azon a pengeélen. Gondolom, ha megállnék, már rég le is estem volna. 

Azért is várom a marosvásárhelyi konferenciát, hátha kapok legalább egy-két-három jó gondolatot és érzést, hogy miként lehetne jobban egyensúlyozni. Azért sem hagynám ki ezt a néhány napot, mert most együtt leszünk, és együtt egyensúlyozunk sok-sok társsal a nagyvilágból. 

Mivel pontosan tudom, hogy senki sem pótolhatatlan, én sem, annál jobban esik, amikor örvend nekem valaki ebből a 7 milliárd emberből, aki benépesiti a Földet. Ennek a néhány embernek bizonyára jelentek valamit, és ahogy számolgatni kezdtem, hányan is vannak, egy szép kerek szám jött ki. Nyilván ez a néhány ember más és más minőségben, szerepben ismer, és annak megfelelően vannak elvárásai velem kapcsolatban. Ezek az elvárások gyakran ütköznek egymással, megkísérelve engem is választás elé állítani a sürgős és a fontos dolgok között. 

Ha az a néhány intenzív perc ne lenne minden áldott nap, amikor „csak” Istennel és magammal vagyok, komolyan elvesztődnék az elvárások tengerében. Ilyenkor csak egyszerűen lélegezhetek, táguló tüdővel és lélekkel, és az lehetek, aki vagyok, akinek Isten örvend. Napi imádságaim ünnepe az istentisztelet, hiszen ilyen alkalmakkor a közösség élménye is közelebb vezet Istenhez. 

 Egyensúly nekem annyit tesz mint Harmónia. Gyakran használjuk hétköznapjainkon is ennek az ókori istennőnek a nevét, aki Mars és Vénusz gyermekeként még a szinte lehetetlent is megvalósítja, az ellentéteket egyásba simítja, a harcokat megharcolja, majd feloldja, a langyosat felforrósítja, majd lehűti, az élet menetét lehetővé teszi. 

Nagyon hálás vagyok a penge éléért, mert van amin egyensúlyozni. Néha pedig meg lehet pihenni, és új életerőt, kedvet nyerni, mint például az unitárius nők marosvásárhelyi konferenciáján. (Ez túl hivatalos lett, de az biztos, hogy fantasztikusan jó lesz, és a világért sem maradnék le róla!)

Forrás itt. 

Moldován-Szeredai Noémi: Egyensúlykeresés változó világunkban

2012. 04. 25. Egyensúlykeresés változó világunkban Moldován-Szeredai Noémi  

„Angolul tudó, unitárius, unitárius univerzalista és más felekezetű haladó gondolkodású nőket várunk Marosvásárhelyre, az október 4–7-. között tartandó Egyensúlykeresés változó világunkban című második világtalálkozóra. Megkezdődött a bejelentkezés a sicuuw2.blogspot.com oldalon. Itt minden érdeklődő eligazítást és bejelentkezési lehetőséget talál.” 

E hirdetés mögött hosszú történet áll. Most csak a személyes történetemet mondom el. Négy évvel ezelőtt, megláttam egy újsághirdetést, mely az első nemzetközi unitárius női konferenciára hívott az Amerikai Egyesült Államokba, Houstonba. Akkor – olvasva a hirdetést –, úgy éreztem, mennem kell, ott a helyem, ahol sok országból, a világon először unitárius nők gyűlnek össze. A találkozás gondolata mellett, a témák is felkeltették érdeklődésemet. Egy évnyi készülődés, pályázás után Erdélyből többedmagammal részt vettünk, tanultunk, csodálkoztunk és feltöltődtünk. Közülünk egy személy lelkében nagy álom körvonalazódott, s mire a hosszú repülőút után hazaért, már a megvalósítás mikéntjét is átgondolta. Megkeresett mindenkit, aki részt vett a konferencián a következő kérdéssel: „Meg tudjuk-e szervezni Erdélyben a második nemzetközi konferenciát?” Sokunk részéről a válasz- igen volt, s 2010 nyarán elkezdődött a munka.

„Változó világunkban folyton egyensúlyoznunk kell, hogy a kihívásoknak megfeleljünk. Egyensúlyra törekszünk, hogy megtaláljuk helyünket, áthidalhassuk nehézségeinket és örömmel élhessük mindennapjainkat. Együtt, közösen, arra törekszünk, hogy ne csak a külső kényszerek befolyásoljanak, hanem lehetőségeink szerint választhassunk- legyen az a család és a munka összehangolása, hitünk megélése, avagy egyházi, közösségi, gazdasági vagy közéleti szerepek vállalása. Csatlakozz a rendezvényhez, mert ez a találkozás rólad is szól: lehetőség arra, hogy megerősítsük hitünket, elmélyítsük kapcsolatainkat hittestvéreinkkel és bátrabban tekintsünk a jövő fele.” – fogalmazta meg a szervezőcsapat.

 Az Erdélyi Unitárius Egyház 444 éves történelme során először találkoznak Erdélyben unitárius nők a világ minden részéről. Eddig az Egyesült Államokból, Japánból, Angliából, Hollandiából, Németországból, Kenyából, Indiából, Magyarországról és Erdélyből jelentkeztek be.

Gyere, jelentkezz, ne sajnálj magadtól három napot, ajándékozd meg önmagad a találkozás, együttgondolkodás és tervezés csodájával!

 Én ott leszek!

Forrás itt. 

Miniszterelnök-feleség nem lesz mindig, önkéntes igen

Szász Cs. Emese | 2012.04.16. [17:20] | 

Ötgyerekes anyuka, jogász, egyetemi oktató, jószolgálati nagykövet és Magyarország miniszterelnökének a felesége, bár az utóbbi kettőről nem szívesen beszél. Lévai Anikó egyszerű önkéntesnek tartja magát, és a miniszterelnök feleség címről annyit mond, hogy ugyanazt teszi, mint akkor, amikor férje nem volt miniszterelnök. Marosvásárhelyre is önkénteskedni jött, és meglátogatni azokat a romákat, akiknek valamikor nagy szerepe volt Marosvásárhely fekete márciusában.

 

Lévai Anikó marosszentgyörgyi roma családoknál tett látogatást– 

Miért tartotta fontosnak, hogy részt vegyen a marosvásárhelyi Kinek a dolga? Cigányság – Egyházak – Erdély – Románia című konferencián?

– Először is meghívtak, de mind az Ökumenikus Segélyszervezettel, mind a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálattal – amelynek alapító tagja, valamint egyszerű önkéntese vagyok – régóta dolgozunk Erdélyben és Magyarországon, és nemcsak magyar, hanem cigány nehézsorsú emberek problémáinak megoldásában próbálunk segíteni.

– Elment azokhoz a marosszentgyörgyi romákhoz is, akiknek húsz évvel ezelőtt nagy szerepük volt a marosvásárhelyi fekete márciusában. Ön hogyan értékeli az akkori szerepüket?

– Nagyon nagy biztatás volt annak idején, és nagyon szép példája a magyarok és cigányok együttélésének, az a bizonyos mondat: „Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok”. Budapesten nemrég volt Schmitt Mária történész szervezésében egy nagyon szép ünnepség, amelyen a marosvásárhelyi események huszadik évfordulója kapcsán azokról a hősökről – magyarokról és cigányokról – emlékeztek meg, akik annak idején példamutatóan helytálltak. Most az egyik ilyen családnál tettünk látogatást, akik áldozatai, illetve hősei voltak ezeknek a napoknak.

– Bár sokan úgy tekintenek önre, nem politikusként, hanem jószolgálati nagykövetként van jelen Marosvásárhelyen…

– Nem vagyok semmilyen szempontból politikus, én egy ötgyerekes családanya vagyok, aki a munkám mellett a saját erőmből civil szervezetben egyszerű önkéntesként dolgozok.

– Mit csinál egy jószolgálati nagykövet? Milyen feladatai vannak?

– Nevezzük csak egyszerű önkéntesnek – ha meg tetszik engedni, én ehhez ragaszkodnék. Ez egy nagyon szigorú alá-fölé rendeltségi jogviszonyban működő szervezet, itt van Lehel László igazgató úr, és hát attól függően, hogy mi a feladat, munka, az mindig van. Az ökumenikus segélyszervezetnek Magyarországon körülbelül harminc állandó intézménye van, ezek zömével szociális intézmények, amelyben foglalkozunk cigánygyerekek napközis otthonával, családoknak átmeneti otthont is tartunk fönt, országos módszertani központ is vagyunk, drogprevenciós központunk is van, de hajléktalan misszióval is foglalkozunk. Amikor pedig valamilyen természeti katasztrófa történik – árvíz, vagy éppen a vörösiszap – akkor kampányszerűen azzal foglalkozunk, de a munkánk nagy része ezekben az állandó intézményekben zajlik. Természetesen a munkánk nem csak Magyarország területére korlátozódik, nemzetközi segélyszervezetekkel együttműködve más kontinenseken is dolgozunk.

– Gyakran jár Erdélybe is?

– Sajnos nem elég gyakran. Legutóbb ősszel voltam, s talán majd májusban jövök ismét. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat évente kétszer hoz nagyjából egy húszfős orvos csoportot, akik Csíkban és környékén szűrik a gyerekeket és végeznek különböző vizsgálatokat.

 

Vajon mit csinál egy jószolgálati nagykövet?

– Ha Erdélyben van – de gondolom, Magyarországon is – nehéz elszakadni attól, hogy ön Orbán Viktor miniszterelnök felesége...

– Nem, nem mindenki ismer fel.

– Vannak olyan feladatok, amelyeket egy miniszterelnök feleségnek el kell végeznie?

– Nincs ilyen kőbe vésett szabály. Ha arra tetszik gondolni, hogy van olyan jogszabály, ami előírja, hogy mi a hivatalban lévő miniszterelnök feleségének a kötelessége, akkor nincsen ilyen – ezt jogászként nyugodtan mondhatom, sem védelmi, sem protokoll, sem egyéb szabályok.

– Hogy fér össze ez az ötgyerekes anyuka, jogász, jótékonykodó szerep.

– Hát igen sok időmet felemészti, nem vagyok elégedett magammal. Mindig elmaradásban vagyok a dolgaimmal, biztos vannak ügyesebb asszonyok, akik ezt jobban szervezik, nekem nem mindig sikerül. Hol itt vagyok lemaradásban, hol ott.

– Most épp hol?

– Most a húsvéti szünetben kicsit ledolgoztam a háztartási munkát, sokat voltam a gyerekekkel is, de ha egy napja itt vagyok, akkor már furdal a lelkiismeret, hogy most már a gyerekeimre rá kell néznem, úgyhogy mindig időszűkében vagyok.

 

Marosszentgyörgyön bizony felismerték Orbán Viktor feleségét

– Akkor ön szerint összefér a karrier és a család…

– Ezeket a trendi női dolgokat, hogy karrier vagy család legyen, nem szeretem. Én nem tudok erről megnyugtatóan nyilatkozni, és tanácsot sem tudok adni semmilyen fiatal nőnek. Azt gondolom, mindennek megvan a rendelt ideje: amikor az ember fiatal, akkor párt kell találnia, ha az ember felgyűri az ingujját és nekiveselkedik, akkor tud családot alapítani, gyereket nevelni, és mikor kinek szükséges, annak kell segíteni. Nekem is segített a férjem, amikor a gyerekek már megvoltak, és én újabb és újabb szakvizsgákat tettem le. Meg persze nem könnyű öt gyereket nevelni, éjszaka sokszor én is vasalok, vagy olyan feladatokat végzek, amit egy olyan nőnek, akinek nincs öt gyereke, nyilvánvalóan nem kell.

De ha állandóan csak a nehézségeket sorolnánk, akkor kihalna nemsokára az emberiség. Egy asszonyt fizikailag, de lelkileg is erősebbé tesz egy gyerek, hiszen a gyerek az nagy felelősség, mert onnantól kezdve nemcsak saját magáért vállal felelősséget, hanem a gyerekéért, a családért. Egy anyuka mindig minta a gyerekének, azért rendet kell tartani, meg kell tanítani főzni, háztartást vezetni. A gyerek az emberi kapcsolatokban is a szülőket fogja követni, ahogy gondoskodnak a nagyszülőkről, úgy fognak őróluk is gondoskodni. Egy párnak mindig védjegye, hogy a gyerek és a nagyszülők, hogyan vannak ellátva, megtisztelve, mi a szerepük a családban.

A nagycsalád az nagy erő, ugyanakkor nagyon sok impulzust is hoz. Nekem a legnagyobb gyerekem 23 éves, valószínű igencsak el lennék maradva a világról alkotott képemről, ha az egyetemista gyerekeimtől nem tanultam volna olyan sok mindent. Nyilván egy olyan nő, akiknek ennyi gyereke van, nem fog olyan fényes hivatali karriert befutni, mint akinek egy sincs. De hát, hogy ha a Jóisten ezt a nagy lehetőséget adta, hogy ennyi gyereke legyen az embernek, akkor csak azt tudom mondani, hogy nagyon örülök, hogy fogadtam ezt az áldást. S azt szokták mondani, hogy „ahová a Jóisten báránykát ád, oda legelőt is ád”. Ezt én meg tudom erősíteni, meg hát azt gondolom, hogy az ember nagyjából úgy ötvenéves kora körül még mindig bízhat abban, hogy van huszonegynéhány aktív éve, úgyhogy még bőven dolgozhat. Így is dolgozhatok eleget életem hátralévő részében, amit lehet akár karriernek is nevezni. Meglátjuk, mi lesz ebből.

Forrás itt. 

Felhívás

Felhívás

Haladó angol nyelvtudással rendelkező lelkészek, lelkésznők, teológiai hallgatók, segédlelkészek és tiszteletes asszonyok jelentkezését várjuk, akik a konferencián kis csoportokat vezetnének. Jelentkezési feltételek:

– haladó szintű angol nyelvtudás

– részvétel egy félnapos csoportvezetői képzésen a nők marosvásárhelyi világtalálkozóját

megelőzően.

Jelentkezési határidő: április 25.

Részletes információ Páll Krisztinánál.

Elektronikus posta:

pallkrisztina@yahoo.com

Telefon: 0740–785390

Előadók

A 2012. október 4–7. között Marosvásárhelyen szervezendő unitárius, unitárius-univerzalista és más felekezetű nők második világtalálkozójának részletes programját ismertettük az Unitárius Közlöny februári lapszámában.

A jelenlegi és következő lapszámban a konferencia meghívott előadóit mutatjuk be, röviden ismertetve munkásságukat és érdeklődési területüket.

TINA HÜSING – üzletasszony, München, Németország

Tina Hüsing több mint egy évtizede lett unitárius-univerzalista, amikor az Egyesült Államokban élt. Mielőtt hazatért volna Németországba, a Unity Oak Park unitárius-univerzalista egyházközség (Illinois állam) gondnoka volt.

Jelenleg az Európai Unitárius Univerzalista szervezet tagja (www.european uu.org), melynek elnöki tisztségét is betöltötte a közelmúltig, most a Társadalmi Tevékenység szakosztály vezetőjeként tevékenykedik.

Foglalkozását tekintve Tina Hüsing üzletasszony, aki minőségi vezetési tanácsadást és képzéseket tart. Ugyanakkor egy müncheni magán pénzügyi iskolában tanár, ahol környezeti fenntarthatóságot és minőségi vezetést oktat.

FARKAS BOGLÁRKA – műsorvezető, Budapest, Magyarország 

1971-ben született Kolozsváron. 1991-ben áttelepült Budapestre, ahol ma is él. Egyetemi diplomáját a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának néprajz szakán szerezte. Több mint egy évtizedig a Duna Televízióban dolgozott műsorvezetőként, 2005-ben átigazolt a Hír Televízióhoz, ahol híradós műsorvezetőként dolgozik. 2009-ben jelent meg Befejezetlenül címmel novellás-, verseskötete a Kairosz kiadónál. Bendegúz fia 10 éves.

MARGOT ADLER – újságíró, New York, Amerikai Egyesült Államok

Margot, Alfred Adler hírneves pszichiáter unokája, sokoldalú személyiség: emberjogi harcos,

békeaktivista, rádiós újságíró, ének- és rituáléoktató. Szerzője a Rajzold le a Holdat című könyvnek, mely a jelenkori amerikai neopaganizmus és istennő-spiritualitás összefoglaló munkája. Másik könyve: Egy eretnek szíve. Utazás szellemiségen és forradalmon keresztül egyetemista éveit idézi, amikor az emberjogi mozgalomban való részvételét írja le a vietnámi háború idején. 1968-ban kezdett el rádiózni. Mindennapi életében a New York-i Nemzeti Közszolgálati Rádió tudósítója és rendszeres hangja a híreknek, valamint a reggeli és

hétvégi adásoknak. Az elmúlt évben tudósított a Foglald el a Wall Streetet mozgalomról, a New York-i Zéro Pont melletti Iszlám Kulturális Központ létrehozásának vitájáról és kulturális témákról is. Dolgozik új könyvén, melynek témája annak megértése, hogy mi az oka a vámpírkultusz felerősödésének a jelenkori kultúrában.

 

TINA GEELS – lelkésznő, táncmeditációs tanár, Bilthoven, Hollandia

Tánctanulmányai után teológiai tanulmányokat folytat, a Brüsszeli Szabad Egyetemen, Belgiumban. 1985-ben szentelik fel lelkésszé, és Észak-Hollandia egyik falujában működik protestáns lelkészként. 1990–2010 között az utrechti remonstráns gyülekezetben szolgált.

Jelenleg az egyik legnagyobb holland liberális protestáns gyülekezet lelkésze Bilt ho venben. A 80-as évektől táncmeditációs tanárként nagyon sok foglalkozást vezetett Hollandiában és külföldön, melyben a táncmeditációt összekapcsolta a Zen-meditációval. 2000 után bekapcsolódott az IARF, később az ICUU nemzetközi szervezetek működésébe.

Több nemzetközi konferencián vett részt. Társszervezője volt számos liberális teológiai onferenciának Hollandiában és Romániában, az Erdélyi Unitárius Egyház lelkészeivel együtt. 2001-ben jelentette meg kutatásait a liberális teológiai hagyományokról

Európában Társak a liberális teológiában címmel. 2008 óta az EXIT alapítvány elnöke. Ennek célkitűzése, hogy elősegítse a gyakorlati teológiai munkák magyar nyelvre való fordítását és megjelentetését, kimondottan a romániai protestáns egyházak használatára.

LÉVAI ANIKÓ – jogász, Budapest, Magyarország

1986-ban szerez jogi diplomát az ELTE Jogi Karán, 1986-ban kötött házasságot Orbán Viktorral. 1996 előtt egyéni ügyvédként dolgozott, 2010-ben környezetvédelmi szakjogászi vizsgát tett. Öt gyermeke van, Ráhel, Gáspár, Sára, Róza és Flóra. A legidősebb gyermeke 1989-ben, a legkisebb 2004-ben született. Alapító tagja az 1990-ben létrehozott Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnak, és azóta is rész vesz a szervezet munkájában. 1998-tól az Ökumenikus Szeretetszolgálat önkéntese. Húsz éve támogatja munkájával a Vakok Batthyány László Gyermekotthonát. 2007-ben rendhagyó szakácskönyvet írt A konyhaablakból címmel. Társszerzője a Jogerő legyen veled című tanulmánygyűjteménynek, melyben neves jogászok válaszolnak meg alapvető jogi kérdéseket fiatalok számára. 2011 januárja óta a Magyar Konyha című gasztronómiai magazin szerkesztőbizottságának elnöke.

CATHY CORDES – ügyvezető igazgató, Bedford, Amerikai Egyesült Államok

 

A bedfordi unitárius univerzalista gyülekezet aktív tagja, az Első Nemzetközi Unitárius-

Univerzalista Női Konferencia tanácsadói bizottságának és az ICUUW vezető tanácsának is tagja volt. A bedfordi önkormányzat megválasztott képviselője. Az Unitárius-Univerzalista Test vérgyülekezeti Tanács ügyvezető igazgatója. A Tanács több mint 170 unitárius-univerzalista gyülekezet testvérprogramját támogatja támogatja az észak-amerikai, valamint a világ más részein levő unitárius és unitárius-univerzalista gyülekezetek között. Együttműködik dr. Richard Ford professzorral a testvérgyülekezetek számára beindított közösségfejlesztő programok bevezetésében. Kidolgozott egy ösztöndíj-programot, mely révén magánszemélyek és kis csoportok is részt vehetnek a test vérgyülekezeti mozgalomban. A Tanács képviselőjeként meglátogatta az Erdélyben, Magyarországon, Indiában, a Fülöp-szigeteken, Burundiban és Ugandában élő unitáriusokat.

(Szerkesztette Moldován-Szeredai Noémi)

Forrás: Unitárius Közlöny, 2012/3 

Forrás: Unitárius Közlöny, 2012/4

Értesítés

 Az online bejelentkezés kezdete objektív okok miatt késik. 

A  bejelentkezési űrlap március 15-e körül jelenik meg a weboldalon és annak kitöltésével lehet bejelentkezni.

 A kedvezményezett részvételre a határidő kitolódik április végéig.

Köszönettel a Szervező Bizottság.

Simó Melinda: Egyensúlykeresés változó világunkban

A Második Nemzetközi Unitárius és/vagy Univerzalista Nőtalálkozó témája Egyensúlykeresés változó világunkban. A téma aktuális és sürgető mondanivalót takar; a résztvevők – akár a fejlett országokból, akár Kelet-Közép-Európából –  a XXI. századi nőket érintő kérdésekre, társadalmi problémákra keresik a választ, és olyan témákba nyerhetnek betekintést az előadások, műhelymunkák, kerekasztal-beszélgetések révén, mint a nők megélhetési, egészségügyi és nevelési problémái, a nők elleni erőszak megakadályozása, a család és a munkahelyi kötelezettség összehangolása, illetve egyházi, közösségi, gazdasági és politikai szerepvállalás. 

Bejelentkezni a http://www.icuuw.com oldalon lehet február közepétől. Ösztöndíjpályázatot hirdetünk az erdélyi résztvevők támogatására, amit szintén február közepétől lehet kitölteni a megadott oldalon. A konferencia magyar nyelvű blogja – http://sicuuw2.blogspot.com/  – minden érdeklődőt friss, naprakész tájékoztatóval, információkkal várja.

A program rövid ismertetése:

2012. október 4., csütörtök

A találkozó első napja a megnyitó és az ezt követő állófogadás – az ismerkedés, egymásra találás ideje. Mivel résztvevőket várunk nemcsak Erdélyből és Magyarországról, hanem az Egyesült Királyságból, Hollandiából, Indiából, Lengyelországból, Csehországból,  Japánból, az Egyesült Államokból és az afrikai kontinensről is, ezen az estén helyi jellegzetességként táncoktatással egybekötött táncházat tartunk.

2012. október 5-6., péntek és szombat

A második nap az aktív munka időszaka. Reggel 8 órakor indítunk tornával, majd kerekasztal-beszélgetésre kerül sor a lelki béke megszerzésének a lehetőségeiről. Ezután kiscsoportokban folytatódik tovább a munka. A houstoni első világtalálkozón “Global Sisters” csoportokat alakítottunk ki (magyarul Globális Lánytestvérek Csoportja”), és Richard Ford professzor (A.E.Á.) által kidolgozott módszer segítségével próbáltuk rangsorolni jelenünk legégetőbb női kihívásait. Ezt folytatjuk Marosvásárhelyen is: szeretnénk, hogy minél többen megismerjék a módszert, majd saját otthonaikba visszatérve közösségeikben is alkalmazhassák.

A nagyelőadások témái: nőnek lenni a XXI. században; pogány elemek a magyar népi kultúrában; újpogány mozgalom, szekularizáció; a matriarchátus története Európában; lelki egyensúlyra való törekvés; új perspektívák a testvérkapcsolati mozgalomban; nők a közéletben vagy vezető beosztásban; generációk találkozása. 

A műhelymunkák a sokféle érdeklődés kielégítését szolgálják, de ugyanakkor saját életünk egyensúlyban tartásának a lehetőségei. Ilyen témák közt lehet majd válogatni mint: Stresszbetegségek, stressz menedzsment; Békére nevelés, konfliktuskezelés a családban; A nők elleni erőszak megakadályozása; Család – munka – karrier; Életminőségünk javítása: egészséges életmód, népi gyógyászat; A hit, mint tökéletes élmény: az imádkozás ereje; Idősebbek bevonása közösségi programokba; Generációk találkozása;  Vezetőképzés: egyházi, közösségi, gazdasági és politikai szerepvállalás; Közép- és kisvállalkozás: mikrohitelezés válság idején; Hagyományok útján: közösségünk és önbizalmunk fejlesztése; Interkulturális dimenziók: a megfelelni akarás kényszere; Occupy Movement mint világjelenség; Művészet mint felszabadító erő; Táncmeditáció; Zeneterápia stb.

A találkozó fénypontja a szombati nap, október 6-a, amikor a résztvevők találkoznak a hagyományos UNOSZ konferencia tagjaival. Az UNOSZ konferencia programja közebéddel zárul. Az ebéd után újabb műhely tevékenységek zajlanak.

2012. október 7., vasárnap

Vasárnap kiértékelésre, istentiszteletre és  záróünnepségre kerül sor.

A találkozót szervező csoport nevében,

Simó Melinda UNOSZ titkár

Forrás itt. 

Asztalos Klára: Lépjünk tovább

Asztalos Klára: Lépjünk tovább

            Ismét magunk mögött hagytunk egy esztendőt. Jobb vagy rosszabb volt mint az előzőek? Ki-ki eldöntheti magában. A gazdasági válságból, a bizonytalanságból nem lábaltunk ki, mégis az élet körülöttünk mintha évről évre „pörgősebb” lenne. Nagy a kínálat, sokszor összesűrűsödnek, egymásra tevődnek az események. Szerteágazó családi, egyházi, munkaköri, társadalmi kötelezettségek nehezítik egy-egy összejövetel, értekezlet, gyűlés időpontjának a meghatározását, az évi eseménynaptár összeállítását. És mégis a nőszövetségnek, mint szervezetnek működnie kell, a választmánynak döntéseket kell hoznia a szervezet egészét érintő kérdésekben. Ilyen gondokkal küszködve zártuk az elmúlt évet és nézünk a beköszöntött 2012. év elé.

            Az új esztendő rendkívüli eseményt hoz nőszövetségünk életébe. Ha visszatekintünk az elmúlt két évtizedre, a nőszövetség történetében a következő fejlődési szakaszokat figyelhetjük meg: 1990-től kezdődően rendre megalakultak a helyi nőszövetségek, ettől az évtől kezdődően minden évben tartottunk országos találkozót. 1992-ben Kolozsváron megalakult az Unitárius Nők Országos Szövetsége (UNOSZ). 1997-ben az országos szervezetet törvényesen is bejegyezték. 2000–2001-ben megalakultak a köri nőszövetségek, ezzel a nőszövetség felépítése követte az Erdélyi Unitárius Egyház szervezeti felépítését. Az UNOSZ-nak hivatalból képviselője van az Egyházi Képviselő Tanácsban és az egyházi Főtanácsban. Mindez meghatározza a nőszövetség, mint egyháztársadalmi szervezet egyházon belüli helyét és szerepét.

            E megvalósítások ellenére hiányzott az UNOSZ-nak az unitárius-univerzalista nők nemzetközi életében való szervezeti szintű betagolódása. Itt az idő, hogy tovább lépjünk. Való igaz, hogy testvéregyházközségi kapcsolatok révén működtek személyes ismeretségek, barátságok, de nem szervezeti szinten. Éppen ezek a testvéregyházközségi kapcsolatok tették lehetővé, hogy 2009 februárjában 12 erdélyi unitárius nő vegyen részt a Texas állambeli Houstonban megrendezett unitárius-univerzalista nők világtalálkozóján. Az onnan hazatérő nők fellelkesülve a tapasztaltakon nagyot és merészet álmodtak: a második világtalálkozót Erdélyben rendezzük meg. A kezdeményezők természetesnek tartották, hogy az UNOSZ, mint az erdélyi unitárius nők hivatalos szervezete ebben társszervező legyen.

            Tudjuk, a nyugati világban az egyén a fontos. A houstoni találkozón mindenki egyénileg vett részt és nyilatkozott, nem egy-egy szervezet képviselőjeként. Ezzel szemben a mi gondolkodásunkban fontos a közösséghez való tartozás, a múltunk, a hagyományaink őrzése, a közösség iránti felelősség, a közösség képviselete. A nemzetközi találkozón ezeket a különbségeket kezelni kell, meg kell találni azt, ami közös a világ különböző kultúráiban, értékként elfogadni a másságot.

            A 2012. október 4–7. közötti marosvásárhelyi világtalálkozó szombati napján tartjuk az UNOSZ rendes évi közgyűlését és konferenciáját. Ez az alkalom lehetőséget ad számunkra megmutatni a világ különböző kontinenseiről, országaiból érkező unitárius-univerzalista résztvevőknek, hogy kik vagyunk, hogyan tevékenykedünk, milyenek a lehetőségeink, milyen a szervezeti életünk, melyek a mi értékeink, gondjaink, mit nyújthatunk a világ unitárius-univerzalista közösségének. Az UNOSZ konferencia témája: Egyensúlykeresés változó világunkban. Neves erdélyi és magyarországi asszonyok fognak részt venni és vallani arról, hogyan találták meg az egyensúlyt a családi, munkaköri, társadalmi szerepvállalás összeegyeztetésében. A programot interkulturális műsor egészíti ki énekszámokkal, különböző erdélyi nemzetiségi táncokkal.

            Úgy gondolom, mindannyiunk számára fontos, hogy megragadjuk ezt az alkalmat és tehetségünk szerint hitelesen bemutassuk sajátos értékeinket, tegyük ismertté az erdélyi unitárius nőszövetséget, és kiindulópontot, alapot szolgáltassunk további kapcsolatokhoz, ezzel pótolva az elmúlt évek hiányosságát.

            A részletesebb tudnivalókról folyamatosan tudósítunk az Unitárius Közlöny Nők Világa rovatában, valamint az UNOSZ készülő új honlapján a www.unosz.unitarius.org címen.

            Minden nőszövetségi munkatársamnak kívánok élményekben és eredményekben gazdag új esztendőt, reményt, hitet és tetterőt, hogy betöltsük hivatásunkat, kissé szebbé, jobbá tegyük az életet magunk körül. 

Forrás itt. 

Egyensúlykeresés változó világunkban

Egyensúlykeresés változó világunkban

           

            A világon talán mindenkinek ezt a legnehezebb megvalósítani, lehet az férfi vagy nő, családos vagy egyedülálló, idős vagy fiatal, sok diplomás vagy csak egyszerű háztartásbeli. Ebben a témában nincs nemzetiség, nincs kor, nincs végzettség, nincsenek határok, ebben a témában csak ember van, aki szeretné összehangolni a dolgokat, megtartani az egyensúlyt. Hogyan? Erre a kérdésre mindenki egyénileg keresi a választ, de a te történeted, az ő története, az én történetem alkalomadtán segíthet ebben a válaszkeresésben. Ezért is adtuk ezt a címet az unitárius-univerzalista nők 2012. október 4–7. között Marosvásárhelyen rendezendő második világtalálkozójának.

            A híres pszichológus, Alfred Adler szerint nincs az a társadalmi probléma, baj amelyet nem lehetne kommunikációval enyhíteni. 2009-ben az unitárius-univerzalista nők houstoni világtalálkozóján a világ minden sarkából összegyűlt, több mint 600 nő hasonlóan gondolkodott, amikor megfogalmazta, hogy a közösség megtartó ereje a kommunikáción alapuló kapcsolattartás lehet. Az alábbiakban arra kértünk néhány résztvevőt/szervezőt, hogy osszák meg a Közlöny Olvasóival: ki mivel tért haza és hogy az akkori élmények hogyan íródtak be életükbe, illetve milyen gondolatokkal készülnek az előttünk álló eseményre.

Mi volt a legnagyobb élményed az első világtalálkozón?

Patkó Éva: Személyes történetek megismerése a világ minden tájáról. A nigériai nők üzenete nagy hatással volt rám. Azért nem vehettek részt a találkozón mert nem kaptak vízumot, és éppen ezek a nők üzentek kitartást a szervezőknek és résztvevőknek a gazdasági válságban.

Koppándi Éva: A legjobban egy indiai ügyvédnő magával ragadó előadása tetszett, aki az indiai nők hátrányos helyzetéről beszélt. A legfelemelőbb mégis az az élmény volt számomra, ahogy a különböző kultúrák és generációk találkoztak egymással, ahol egymás megismerése, megértése volt a cél, és ezáltal a nőket érintő legfontosabb kérdések megfogalmazása nemzetközi szinten.

Páll Krisztina: Vegyes érzésekkel, de energiával tele, új barátokkal a tarsolyomban  tértem haza. A találkozón igazi nagy élményem az volt, hogy képes voltam sok sok ember előtt beszélni terveimről, munkámról, és ezt a nők nagy része értékelte. A kerekasztal beszélgetés után csak úgy özönlöttek a gratulációk. A kiscsoportokat is, bár tagjai különböző országokból jöttek sikeresen levezettük. Nagyon nagy elégtétel volt számomra, és ez a konferencia megerősítette abbeli hitemet, hogy, mint nő képes vagyok sok mindenre, csak akarni és merni kell.

Miért tartod fontosnak és hasznosnak, hogy a második világtalálkozót Erdélyben, Marosvásárhelyen szervezzük?

Patkó Éva: Egy új helyszín, egy új kontinens új perspektívákat ad ugyanazon problémák megközelítésére.

Simó Melinda: Eljött az ideje annak, hogy bemutatódjon, ami Houstonban megfogant és azóta érlelődött, növekedett és egy másabb fejlődési szintre jutott.

Koppándi Éva: 12 taggal a mi, erdélyi csapatunk számított a legnépesebbnek a konferencián, ez azért is fontos, mert a mi, erdélyi unitárius gyökereink jelentik a nemzetközi unitárius nőkonferenciák alapját. Az erdélyi unitárius hagyományainkra építve nyitottá kell válnunk arra, hogy megismerjük a nők amerikai, európai, indiai, fülöp-szigeteki helyzetét, problémáit. Új ismeretségek születésével új, közös célokat tűzhetünk ki, melyek az egyházközségek testvérgyülekezeti kapcsolatait tovább mélyítik, illetve segítik a helyi nőszövetségek munkáit.

Mi az amit érdemesnek tartasz átvenni, megtanulni a houstoni találkozóból?

Koppándi Éva: A houstoni konferencián kiscsoportokba rendeződve konkrétan és részletesen megtárgyalhattuk a nőket érintő legfontosabb problémákat, rangsoroltuk azokat, és megfogalmaztuk a legfontosabb kérdéseket, mint például az egészségügy, a nevelés, az oktatás hiányosságai. A további tervek, célok és megoldások folytatásra várnak, amelyre a második találkozó kiváló alkalom lesz.

Patkó Éva: A jó szervezést és fontos mondanivalót tolmácsoló előadók meghívását.

Simó Melinda: A houstoni találkozó tele volt lelkesedéssel, nyitottsággal azzal az örömmel, hogy elkezdődik valami. Sokat tanultam ott a nők egészséges önérvényesítési lehetőségeiről.

4. Mit tartasz fontosnak, milyen értékeket szeretnél felmutatni magunkról a világtalálkozón?

Koppándi Éva: Erdélyi unitárius közösségeink hagyományait, népművészetét és megmaradásának lehetőségeit. Hiszem, hogy megmaradásunk alapja a nő helytállása az élet minden területén, a család és közösség összetartása, család és karrier összeegyeztetése, illetve a saját belső harmóniánk fenntartása. A nők feladatai megszaporodtak az elmúlt évtizedekben, sokunknak jelenthet jó érzést, adhat erőt, ha ezeket meg tudjuk beszélni, ha a hasonló problémákat meg tudjuk osztani egymással.

Simó Melinda: Az erdélyi unitárius nőszövetségeknek hangsúlyozottan támogató szerepe van. Támogatják az egyházközségeket, a hátrányos helyzetűeket, nagy jelentőségű karitatív munkát végeznek. A másokkal való törődés értékjellegét hangsúlyoznám konkrét, személyes élménymegosztás formájában.

5. Mivel járulhatnak hozzá a nőszövetségeink tagjai a 2012-es találkozó sikeres lebonyolításához?

Patkó Éva: A részvételükkel és ha van kedvük, akkor önkéntes munkával. Szerintem ez a legfontosabb.

Koppándi Éva: Szeretnénk, ha a nőszövetségek a lehető legnagyobb számban vennének részt a találkozón, amely nem csak felüdülést jelentene a nőknek, kiszakadást a hétköznapok robotjából, hanem valódi élményt és találkozási, tanulási lehetőséget. Jó volna szép számban reprezentálni magunkat, színes népviseletünkkel, népi iparművészetünkkel együtt, gondolok itt a varrottasainkra és a festett bútorainkra is.

Simó Melinda: Én azt szeretném, hogy piros betűs napok legyenek 2012-ben azok, amelyeket Marosvásárhelyen együtt töltünk. Ahogyan az ünnepeinkre, úgy készüljünk erre is: lélekben és fizikailag, hiszen tudjuk, hogy az ünnep milyenségét a mellé állásunk, felkészülésünk határozza meg. Ahogyan öregotthonunkat, úgy a szervezést is lehetne segíteni adományokkal, amelyek helyi szeretetvendégségek rendezéséből gyűlnek.

Milyen eredménye, hozadéka várható a találkozónak?

Patkó Éva: Az itthoniak gyakoribb kapcsolattartása egymással és a kialakult nemzetközi kapcsolatok továbbápolása. Közös gondolatok, célok megfogalmazása.

Koppándi Éva: Kapcsolatokat építeni és ápolni, párbeszédet folytatni egymással, közös célokat kitűzni és megvalósítani, együttműködni és együtt-dolgozni, a kommunikáció hatékonyabb eszközeit megismerni és felhasználni, valamint megmutatni magunkat a világ más területein élő nőknek.

Simó Melinda:  Számomra az lenne eredmény ha az együtt töltött idő alatt találnék olyan útravalót, amit a hétköznapokban elővehetek, barátságokra, megosztott élményekre, követhető életpályákra gondolok.

8. Mit üzensz a nőszövetség tagjainak, a Közlöny olvasóinak?

Patkó Éva: Jöjjenek jókedvvel, nyitottsággal és a találkozó sikereire összpontosítsanak!

Páll Krisztina: Szeretettel várjuk a találkozóra! Legyenek optimisták, keressék mindenben a szépet,  és a jót!

Simó Melinda: Figyeljenek magukra 2012-ben is és ismerjék fel a mindennapok apró csodáit és legyen akivel ezeket megosszák, valamint bánjanak őszintén az érzéseikkel.

Forrás itt.