Asztalos Klára: Lépjünk tovább
Ismét magunk mögött hagytunk egy
esztendőt. Jobb vagy rosszabb volt mint az előzőek? Ki-ki eldöntheti magában. A
gazdasági válságból, a bizonytalanságból nem lábaltunk ki, mégis az élet
körülöttünk mintha évről évre „pörgősebb” lenne. Nagy a kínálat, sokszor
összesűrűsödnek, egymásra tevődnek az események. Szerteágazó családi, egyházi,
munkaköri, társadalmi kötelezettségek nehezítik egy-egy összejövetel,
értekezlet, gyűlés időpontjának a meghatározását, az évi eseménynaptár összeállítását.
És mégis a nőszövetségnek, mint szervezetnek működnie kell, a választmánynak
döntéseket kell hoznia a szervezet egészét érintő kérdésekben. Ilyen gondokkal
küszködve zártuk az elmúlt évet és nézünk a beköszöntött 2012. év elé.
Az új esztendő rendkívüli eseményt
hoz nőszövetségünk életébe. Ha visszatekintünk az elmúlt két évtizedre, a
nőszövetség történetében a következő fejlődési szakaszokat figyelhetjük meg:
1990-től kezdődően rendre megalakultak a helyi nőszövetségek, ettől az
évtől kezdődően minden évben tartottunk országos találkozót. 1992-ben
Kolozsváron megalakult az Unitárius Nők Országos Szövetsége (UNOSZ).
1997-ben az országos szervezetet törvényesen is bejegyezték. 2000–2001-ben
megalakultak a köri nőszövetségek, ezzel a nőszövetség felépítése
követte az Erdélyi Unitárius Egyház szervezeti felépítését. Az UNOSZ-nak
hivatalból képviselője van az Egyházi Képviselő Tanácsban és az egyházi
Főtanácsban. Mindez meghatározza a nőszövetség, mint egyháztársadalmi szervezet
egyházon belüli helyét és szerepét.
E megvalósítások ellenére hiányzott
az UNOSZ-nak az unitárius-univerzalista nők nemzetközi életében való szervezeti
szintű betagolódása. Itt az idő, hogy tovább lépjünk. Való igaz, hogy
testvéregyházközségi kapcsolatok révén működtek személyes ismeretségek,
barátságok, de nem szervezeti szinten. Éppen ezek a testvéregyházközségi
kapcsolatok tették lehetővé, hogy 2009 februárjában 12 erdélyi unitárius nő
vegyen részt a Texas állambeli Houstonban megrendezett unitárius-univerzalista
nők világtalálkozóján. Az onnan hazatérő nők fellelkesülve a tapasztaltakon
nagyot és merészet álmodtak: a második világtalálkozót Erdélyben rendezzük
meg. A kezdeményezők természetesnek tartották, hogy az UNOSZ, mint az
erdélyi unitárius nők hivatalos szervezete ebben társszervező legyen.
Tudjuk, a nyugati világban az egyén
a fontos. A houstoni találkozón mindenki egyénileg vett részt és nyilatkozott,
nem egy-egy szervezet képviselőjeként. Ezzel szemben a mi gondolkodásunkban
fontos a közösséghez való tartozás, a múltunk, a hagyományaink őrzése, a
közösség iránti felelősség, a közösség képviselete. A nemzetközi találkozón
ezeket a különbségeket kezelni kell, meg kell találni azt, ami közös a világ
különböző kultúráiban, értékként elfogadni a másságot.
A 2012. október 4–7. közötti marosvásárhelyi
világtalálkozó szombati napján tartjuk az UNOSZ rendes évi
közgyűlését és konferenciáját. Ez az alkalom lehetőséget ad számunkra
megmutatni a világ különböző kontinenseiről, országaiból érkező
unitárius-univerzalista résztvevőknek, hogy kik vagyunk, hogyan tevékenykedünk,
milyenek a lehetőségeink, milyen a szervezeti életünk, melyek a mi értékeink,
gondjaink, mit nyújthatunk a világ unitárius-univerzalista közösségének. Az
UNOSZ konferencia témája: Egyensúlykeresés változó világunkban.
Neves erdélyi és magyarországi asszonyok fognak részt venni és vallani arról,
hogyan találták meg az egyensúlyt a családi, munkaköri, társadalmi
szerepvállalás összeegyeztetésében. A programot interkulturális műsor egészíti
ki énekszámokkal, különböző erdélyi nemzetiségi táncokkal.
Úgy gondolom, mindannyiunk számára
fontos, hogy megragadjuk ezt az alkalmat és tehetségünk szerint hitelesen
bemutassuk sajátos értékeinket, tegyük ismertté az erdélyi unitárius
nőszövetséget, és kiindulópontot, alapot szolgáltassunk további
kapcsolatokhoz, ezzel pótolva az elmúlt évek hiányosságát.
A részletesebb tudnivalókról
folyamatosan tudósítunk az Unitárius Közlöny Nők Világa
rovatában, valamint az UNOSZ készülő új honlapján a www.unosz.unitarius.org címen.
Minden nőszövetségi munkatársamnak
kívánok élményekben és eredményekben gazdag új esztendőt, reményt, hitet és
tetterőt, hogy betöltsük hivatásunkat, kissé szebbé, jobbá tegyük az életet
magunk körül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése